Szokásaink, értékeink, döntéseink
Viselkedési mintáinkat, szokásainkat nagy részben meghatározza az a kultúra, és a család ahová beleszülettünk. Tanult, hozott mintázataink, szerepeink, önképünk mögött értékek húzódnak meg. Ezek az értékek meghatározzák, hogy hogyan állunk a saját munkánkhoz, a családtagjainkhoz, a pénzhez, a barátainkhoz stb., mert ezen értékek mentén választunk pl. munkát, párkapcsolatot, és ezen értékek mentém döntjük el, hogy mire költjük a pénzünket, milyen környezetben élünk. Tehát ezek az értékek befolyásolják döntéseinket. De a mintázatok meghatározhatják azt is, hogy egyáltalán merünk-e döntést hozni, vagy úgy éljük az életünket, hogy „ezt dobta a gép”. Aki a jelenbeli döntések helyett sodródik, külsős okokat keres a felmerült problémáira, az nem vállal felelősséget a sorsáért, és akár végiggyötrődheti az életét. Az, aki a változással teli világban képes rugalmas lenni, és minden körülmény között megragadni és meglátni a boldogulás útját egyszerűbben lel rá a nyugodt, boldog életre.
A hozott mintázatokon tudunk, és észrevétlenül szoktunk is változtatni. Megélt tapasztalataink, közösségeink, emberi találkozásaink formálnak bennünket. Ha egy új közösségbe (iskolába, munkahelyre) kerülünk, vagy másik országba költözünk, észrevétlenül idomulunk az adott kultúra értékeihez, mert a közösségben maradás fontosabb, mint a saját megszokásaink. Egy párkapcsolatban már munkásabb az értékek összeegyeztetése, de a nagyobb egységért, közös harmónia megteremtéséért általában hajlandóak vagyunk kicsit változni, átírni a hozott mintázatunkat, szokásainkat, legyen szó vallási, alvási, megtakarítási, evési, törődő szeretet kifejezési stb. szokásokról.
De létezik egyéni út is, amely sokkal nehezebb. Önvizsgálattal kezdődik, és hosszas fejlesztési úton lehet haladni felkért vagy kéretlen segítőinkkel. Terapeuták, coachok, személyiségfejlesztő képzések garmadája áll rendelkezésünkre. De olykor egy munkahelyi kudarc, tanulságos párkapcsolat is hozhat változást, mert minden megélt tapasztalat erősebbé tesz.
Megéri időben elkezdeni, hiszen számos pszichológus, és tanító is állítja, hogy sokkal jobbak lesznek az emberi kapcsolataink, házasságunk, sokkal örömtelibben tudunk dolgozni és élni, ha önmagunkkal tisztába kerülünk, azaz megértjük, hogy minket milyen értékek vezérelnek, mit miért teszünk, mi tesz bennünket boldoggá. Ekkor nem az anyagiak és a reklámok, vagy netán a „sors keze” irányítják az életmódunkat, hanem a személyes választásaink. Nem mástól várjuk boldogságot, hanem magunk vesszük kezünkbe a sorsunkat.
Ekkor indulhatunk el az önkéntes egyszerűség útján, mert önkéntesen vállalt egyszerű életmód a tudatos ember sajátja, és egy olyan határozott értékrendet takar, amely figyelembe veszi a szűkebb-tágabb közösségeink érdekeit. Olyan értékrendet, amely anyagi és fogyasztói lemondásokkal jár, de a lemondások által visszanyert egészség, szabadság, és idő harmóniát, és boldogságot teremthet családi és társadalmi szinten. Olyan értékrendet, amely az emberiségen túl figyelembe veszi a tágabb-szűkebb lakóhelyünk, azaz a közvetlen lakókörnyezetünk, házunk, városunk, régiónk, országunk, illetve a Föld ökoszisztéma érdekeit.