ANYAGI EGYSZERŰSÉG
2016.11.12
3
ÖKOLÓGIAI TUDATOSSÁG
2016.11.12
Show all
 

Mi a Messzelátóban hiszünk az újrakapcsolódásban: szétszakadt közösségeink, emberi kapcsolataink rendbetételében, és az önmagunkhoz és a környezetünkhöz való kapocs újramegtalálásában.

 

A közösség

 
 
„A materializmus taposómalmának végtelennek látszó körforgása az ember közösségi gyökereinek elvesztésével és az individualizmus felerősödésével is jól magyarázható. (…) Humánetológiai szempontból a modern, fogyasztóivá vált társadalomban a csoportméret egyetlen személyre csökkent, a társadalom ilyen egyfős “csoportok” hálózataiból áll. A fiataloknak nem azt mondják, hogy légy hőséges a csoportodhoz, a családodhoz, az életedet is áldozd fel értük, hidd el, amit az idősek mondanak, és rendezd életedet a csoportod érdeke szerint, hanem inkább azt, hogy terveid, céljaid vannak, valósítsd meg önmagad. A párkapcsolatban is önmagát akarja majd megvalósítani a társ, egyezkedj hát vele, s ha megszegi az egyezséget, menj a magad útján – mondják. Csökkent a lojalitás, az önfeláldozás, a morális támogatás és a közös akciók szerepe a csoportokban és a családokban, s a komp- romisszumok, a szüntelen védekezés és a racionális taktikázás vált uralkodóvá (Csányi [1999], 290–291. o.). Az elveszett, szétzilált emberi kapcsolatok helyére pedig (amely nem anyagi vonatkozás) akadálytalanul nyomul a piaci árucikkek világa. (…)”

Az emberek nem szertik azt érezni, hogy egy nagy gépezet kis fogaskerekei. Értelmes és emberhez méltó munkát szeretnének végezni, amelyet megbecsülnek. Mivel sokan kényszerpályán megélhetésért dolgoznak, a mai társadalomban sok frusztrációt okoz a feleslegesség, értelmetlenség érzése.
 

A teljes ember

 
 
„Tanulmányunk tanulságai alapján – nézetünk szerint – tendenciaszerűen érvényesnek tekinthető, hogy a teljes ember – legszűkebb emberi környezete (családja) integritást tükröz;

– ragaszkodik lakóhelyéhez, ismeri és szereti azt a közeget, amelyben él;
– élő kapcsolatot ápol lakóhelye közösségével, részt vesz a helyi kezdeményezésekben;
– ismeri és ápolja a helyi közösség őshonos kultúráját;
– a természeti környezettel rendszeres és élő kapcsolatot ápol;
– az emberiség évezredes erkölcsi törvényeit nem kérdőjelezi meg;
– szilárd (nem tetszés szerint összeválogatott) vallási háttere van.

A teljességet elérő ember gyökerei tehát társas, kulturális, természeti és vallási jellegűek. E gyökerek épségére célszerű törekednie mindenkinek, aki a fogyasztói társadalom materializmusával hathatósan szembe kíván helyezkedni. E szembehelyezkedés, persze, nem öncél, hanem a teljesség felé vezető út része. Ha valaki részben vagy egészben elveszítette már gyökereit, akkor ezek helyreállítása az elsőrendű feladat. E gyökerek elvesztésekor ugyanis egyre nagyobb mértékben fogja az illető életét a pénz, az anyagiak és a fogyasztói attitűd irányítani, s a materializmus taposómalmából való “kiugrási kísérletek” nagy valószínűséggel kudarccal fognak végződni.”
 
 
Idézetek: Kocsis Tamás: A materializmustól a teljes emberig, Kovász – 2001/3–4. Szám 131

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Add meg email címed, hogy küldhessük a legfrissebb híreinket:

Add meg email címed, hogy küldhessük a legfrissebb híreinket:

Add meg email címed, hogy küldhessük a legfrissebb híreinket:

Feliratkozom!