Egyszerű, házi parfüm a húsvéti locsoláshoz
2017.04.13
„Megosztjuk mit eszünk, mit iszunk, hol nyaralunk, kivel járunk… osszuk meg milyen ügy mellé állunk.” (5)
Zöld szemléletű kommunikációs csapattagot keres a Messzelátó
2017.04.26
Show all
Untitled design (68)

"Lavapies, a kerület ahol a szeminárium alatt laktunk és aminek példáján keresztül tanultunk, Madrid legsokszínűbb kerülete. Kilencven különböző nemzetiség és etnicitás él itt, rengeteg a bevándorló, nagyon szokszínű a környék. Ennek ellenére nincsenek köztük konfliktusok, tolerálják egymást és senkit nem zavar a másik bőrszíne, vallása, anyanyelve. Nagy öröm volt egy ilyen példával találkozni és élőben megtapasztalni, hogy igenis lehetséges békében élni egymás mellett egy ilyen sokszínű helyen is."

erasmus_web

Az Erasmus Plus rendszerében nem csupán az Európai Önkéntes Szolgálat lehetősége rejlik. Ifjúsági cserék, job shadowing, staff mobility tanároknak és így tovább. Civil szervezetek számára pedig a legizgalmasabb lehetőség a nemzetközi tréningek, ahova munkatársaink és önkénteseink mehetnek szélesíteni a kapcsolatrendszerüket, tanulni, új tapasztalatot szerezni. Ez ilyen élményt élt át Dóri is, kommunikációs önkéntesünk, aki Madridban járt.

Erasmus Plusról többet
Március 14-19 között egy ifjúságfejlesztésről szóló szemináriumon vehettem részt a spanyol fővárosban. A lehetőség nagyon hirtelen jött, hat nappal indulás előtt értesültem róla először. Tekintve hogy ennyire utolsó pillanatban csatlakoztam, nem kellett végigmennem a szokásos jelentkezési procedúrán, másnap már foglalhattam is a repülőjegyet. Mivel ez a szeminárium az Erasmus+ részeként működő „Mobility of youth workers” programhoz tartozott, a résztvevők utazási költségeit az Európai Unió állta. Ezenkívül a szállást és a napi háromszori étkezést is ingyenesen biztosították. A szeminárium alapvetően a valamilyen formában az ifjúságfejlesztés területén dolgozó szakembereknek szólt, így indulás előtt kicsit izgultam, mennyire fogok tudni hozzászólni a témához én, aki távolról sem vagyok szakember. Rajtam kívül egy másik magyar lány is volt a résztvevők között, akivel mikor már biztossá vált, hogy én is megyek, azonnal felvettem a kapcsolatot. Anna rögtön megnyugtatott, hogy ő sem ért jobban az ifjúságfejlesztéshez, mint én, úgyhogy a kezdeti félelmeim ezennel el is múltak.
Tizennegyedikén kedden délután érkeztünk meg a hostelbe, ahol a szállásunk volt. Előre beosztottak minket a szobákba, én egy görög és egy szlovák lánnyal kerültem egy szobába. Mindketten nagyon jófejek voltak, az öt nap alatt egyszer sem volt köztünk semmilyen nézeteltérés. Annán és rajtam kívül két-két résztvevő érkezett Görögországból, Szlovákiából, Csehországból, Romániából, Észtországból, Olaszországból, Bulgáriából és Lengyelországból is. Voltak köztük olyanok is, akiknek a saját országukban saját, általuk alapított szervezetük van, ami valamilyen formában segíti a fiatalokat, de a legtöbben azért nem voltak ennyire szakmabeliek. Valami módon persze mindenki kapcsolatban állt olyan szervezetekkel amik a szociális területen tevékenykednek. A szervezők már első nap nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megismerjük egymást. Vacsorára menet például öt percenként más-más emberrel kellett beszélgetnünk, hogy mire odaérjünk mindenkit ismerjünk már valemennyire. A szeminárium nyelve az angol volt, így egymás közt is angolul beszélgettünk, ami nagyon jó alkalom volt angoltudásom fejlesztésére is.


Lavapies, a kerület ahol a szeminárium alatt laktunk és aminek példáján keresztül tanultunk, Madrid legsokszínűbb kerülete. Kilencven különböző nemzetiség és etnicitás él itt, rengeteg a bevándorló, nagyon szokszínű a környék. Ennek ellenére nincsenek köztük konfliktusok, tolerálják egymást és senkit nem zavar a másik bőrszíne, vallása, anyanyelve. Nagy öröm volt egy ilyen példával találkozni és élőben megtapasztalni, hogy igenis lehetséges békében élni egymás mellett egy ilyen sokszínű helyen is. Fogadószervezetünk, a Dragones de Lavapies nevet viselő fociklubb volt, aminek célja, hogy a környékbeli gyerekeket a sporton keresztül nevelje rá egymás elfogadására. A klubbot helyi családok alapították, akik közül az egyik alapító házaspár egész héten velünk együtt vett részt a programokon. Nagyon inspiráló volt beszélgetni velük és látni mennyire szívükön viselik a helyiek sorsát.
Lavapies, a kerület ahol a szeminárium alatt laktunk és aminek példáján keresztül tanultunk, Madrid legsokszínűbb kerülete. Kilencven különböző nemzetiség és etnicitás él itt, rengeteg a bevándorló, nagyon szokszínű a környék. Ennek ellenére nincsenek köztük konfliktusok, tolerálják egymást és senkit nem zavar a másik bőrszíne, vallása, anyanyelve. Nagy öröm volt egy ilyen példával találkozni és élőben megtapasztalni, hogy igenis lehetséges békében élni egymás mellett egy ilyen sokszínű helyen is. Fogadószervezetünk, a Dragones de Lavapies nevet viselő fociklubb volt, aminek célja, hogy a környékbeli gyerekeket a sporton keresztül nevelje rá egymás elfogadására. A klubbot helyi családok alapították, akik közül az egyik alapító házaspár egész héten velünk együtt vett részt a programokon. Nagyon inspiráló volt beszélgetni velük és látni mennyire szívükön viselik a helyiek sorsát.
Ebéd után mindig tanulmányi kirándulás következett, voltunk például közösségi kertben és ingyenes művészeti workshopokat tartó közösségi házban is. Ezen kívül rengeteget sétáltunk a kerületben, hogy legyen alkalmunk megfigyelni a helyiek mindennapjait. A tanulmányi kirándulások alkalmával mindig volt lehetőségünk elbeszélgetni az alapítókkal, ott dolgozókkal, minden kérdésünkre szívesen válaszoltak. Sok jó kezdeményezést és közösségformáló példát láttunk, amikre aztán a nap végén reflektálnunk is kellett. Ötleteltünk, hogyan lehetne még jobbá tenni ezeket a helyeket, hogyan lehetne több emberhez eljuttatni a kezdeményezéseket, milyen problémákat láttunk, azokat hogy oldanánk meg stb. Általában kisebb csoportokban dolgoztunk ezeken a feladatokon és később minden csoport előadta a maga ötleteit még vacsora előtt

A vacsora majdnem minden este máshol volt, az volt a cél, hogy minél több ország konyháját megismerjük az öt nap alatt. Ettünk indiai, olasz, marokkói, mexikói éttermekben ami számomra különösen izgalmas volt, mert az indiai és a marokkói ételeket ott kóstoltam meg először. Általában elég későn, este tíz után értek véget ezek a vacsorák és bár addigra már mindig nagyon fáradtak voltunk, azért minden este beültünk még valahova egy-két pohár sörre. Habár nagyon sűrű volt a program, és szabadidőnk szinte sosem volt, mégis nagyon élveztem ezt a pár napot. Úgy érzem rengeteget tanultam magamról is és az ifjúságfejlesztésről is, sok új barátot szereztem akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Felejthetetlen öt napot töltöttem Madridban és nagyon örülök, hogy volt alkalmam részt venni ezen a szemináriumon.

 
Untitled design (60)

Zamostny Dóra, önkéntes

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Add meg email címed, hogy küldhessük a legfrissebb híreinket:

Add meg email címed, hogy küldhessük a legfrissebb híreinket:

Add meg email címed, hogy küldhessük a legfrissebb híreinket:

Feliratkozom!