Önkéntes egyszerűség, mint önként választott életmód

Szokásaink, értékeink, döntéseink

Viselkedési mintáinkat, szokásainkat nagy részben meghatározza az a kultúra, és a család ahová beleszülettünk. Tanult, hozott mintázataink, szerepeink, önképünk mögött értékek húzódnak meg. Ezek az értékek meghatározzák, hogy hogyan állunk a saját munkánkhoz, a családtagjainkhoz, a pénzhez, a barátainkhoz stb., mert ezen értékek mentén választunk pl. munkát, párkapcsolatot, és ezen értékek mentém döntjük el, hogy mire költjük a pénzünket, milyen környezetben élünk. Tehát ezek az értékek befolyásolják döntéseinket. De a mintázatok meghatározhatják azt is, hogy egyáltalán merünk-e döntést hozni, vagy úgy éljük az életünket, hogy „ezt dobta a gép”. Aki a jelenbeli döntések helyett sodródik, külsős okokat keres a felmerült problémáira, az nem vállal felelősséget a sorsáért, és akár végiggyötrődheti az életét. Az, aki a változással teli világban képes rugalmas lenni, és minden körülmény között megragadni és meglátni a boldogulás útját egyszerűbben lel rá a nyugodt, boldog életre. A hozott mintázatokon tudunk, és észrevétlenül szoktunk is változtatni. Megélt tapasztalataink, közösségeink, emberi találkozásaink formálnak bennünket. Ha egy új közösségbe (iskolába, munkahelyre) kerülünk, vagy másik országba költözünk, észrevétlenül idomulunk az adott kultúra értékeihez, mert a közösségben maradás fontosabb, mint a saját megszokásaink. Egy párkapcsolatban már munkásabb az értékek összeegyeztetése, de a nagyobb egységért, közös harmónia megteremtéséért általában hajlandóak vagyunk kicsit változni, átírni a hozott mintázatunkat, szokásainkat, legyen szó vallási, alvási, megtakarítási, evési, törődő szeretet kifejezési stb. szokásokról. De létezik egyéni út is, amely sokkal nehezebb. Önvizsgálattal kezdődik, és hosszas fejlesztési úton lehet haladni felkért vagy kéretlen segítőinkkel. Terapeuták, coachok, személyiségfejlesztő képzések garmadája áll rendelkezésünkre. De olykor egy munkahelyi kudarc, tanulságos párkapcsolat is hozhat változást, mert minden megélt tapasztalat erősebbé tesz. Megéri időben elkezdeni, hiszen számos pszichológus, és tanító is állítja, hogy sokkal jobbak lesznek az emberi kapcsolataink, házasságunk, sokkal örömtelibben tudunk dolgozni és élni, ha önmagunkkal tisztába kerülünk, azaz megértjük, hogy minket milyen értékek vezérelnek, mit miért teszünk, mi tesz bennünket boldoggá. Ekkor nem az anyagiak és a reklámok, vagy netán a „sors keze” irányítják az életmódunkat, hanem a személyes választásaink. Nem mástól várjuk boldogságot, hanem magunk vesszük kezünkbe a sorsunkat.

Az önkéntesen egyszerű életmódot követők hisznek abban, hogy személyes döntéseik, választásaik, fogyasztói szokásaik hatással vannak a társadalom egészére, a környezet, a bolygó egészére. Nem lemondó tehetetlenséget éreznek, hanem cselekszenek, és önkéntesen mondanak le bizonyos pazarló, és természetet károsító szokásaikról. Nem őrültek, nem hippik, hanem túl vannak az „egyszer élünk”, „pénzzel mindent megkaphatok”, „már csak egy menő autó és egy hawai táncosnős Facebook selfie” hiányzik a boldogságomhoz korszakukon. Tudják, mi fontos nekik, kik ők, merre tartanak, ezért azt veszik meg, amire tényleg szükségük van, ami valóban feltölti őket, nem megfelelésből, vagy státuszbizonyításban élnek.

Például kerékpárral járnak, újrahasznosítanak, és megosztják a felesleges dolgaikat a rászorulókkal. Miért is teszik ezt? Mert nem csupán információ számukra, hanem megélt tudás, hogy rajtuk kívül még 7,4 milliárd ember (egyed), és 7,7 millió állatfaj és 1 millió növényfaj, azaz összesen több trillió egyed osztozik közös lakóhelyünkön a Föld bolygón, ahol közösen osztozunk a levegőn, a napsütésen, a természeti katasztrófákban, atomkatasztrófákban, gazdasági válságokban.
Az alapértékek, amelyek az önkéntes egyszerűség, azaz a személyes elhatározásból egyszerűen élt élet meghatározzák:

Minden értékkel külön cikkben foglalkozunk, hogy közelebb kerüljünk az önkéntes egyszerű életmód értékeihez, magatartásformáihoz, lelkiségéhez. Számos személyes példát is bemutatunk, amit a Messzelátó Egyesület közösségében próbáltunk ki, éltünk át.

Globális változások, új generációk

Az öntudatra ébredés és személyes felelősségvállaláson túl az önkéntes egyszerűség hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi és környezeti változásokhoz való rugalmas alkalmazkodáshoz. Gondoljunk csak a 2007-es gazdasági válságára, amelyet közgazdászok szerint hamarosan egy újabb válság követhet. Vagy vegyük az olykor 10% fölötti munkanélküliség problémáját, és azt a prognózist, amely szerint a következő 50 évben a jelenlegi foglalkozások zöme ki fog halni. Ez azt jelenti, hogy a mostani gyermekeink 70 százaléka olyan pozíciókat fog betölteni, amelyek ma még nem is léteznek. De ha még abba is belegondolunk, hogy hogyan öregszik a kontinensünk, és 50 év múlva Európa lakosságának 50%-a nyugdíjas lesz, akkor látnunk kell, hogy a szociális eltartó rendszer a feje tetejére fog állni. Ha még távolabbi, mondjuk 100 éves jövőbe tekintünk, az emberiségnek meg kell küzdeni a fogyóban lévő nyersanyagok, mint szén, olaj hiányával, azaz az energiaárak növekedésével, és a klímaváltozás begyűröző hatásaival, amelyek mezőgazdasági, azaz élelmiszerellátási- és migrációs válságokat hozhatnak. És fontos megemlíteni az emberi termelés és fogyasztás által okozott természetrombolását és szennyezést, mint az erdőirtást, az óceáni szeméthalmokat, vagy a fullasztó a nagyvárosi légszennyezést. Fogyasztói vágyaink kielégítése már az emberiség és az élőlények egészségére, bőrére megy. Ezen társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatokhoz való alkalmazkodáshoz, és fogyasztói szokásaink átalakításához szilárd értékrendre, több megértésre, és tervezésre van szükségünk mind egyéni, mind társadalmi és döntéshozói szinten.

A láthatatlan mozgalom

Nem újdonság ez az életmód. A modern ipari világban első körben az 1900-as évek körül, majd az 1970-es években söpört végig az Amerika Egyesült Államokban. Az 1900-as években a nagy reformokat követően inkább a vidéki élet és a családi élet harmóniájának visszaszerzése volt a cél. Az 1970-es években azonban olyan önkéntes egyszerűséget hirdető könyvek, tanfolyamok tucatjai születtek, amelyek arról szóltak: hogyan csökkentsük a stresszt, a zűrzavart és a bonyolultságot magunk körül. Kocsi Tamás*, az önkéntes egyszerűség kutatója szerint, már ekkor sem az volt a cél, mint ahogy most sem, hogy a városlakók feltétlenül költözzenek vissza vidékre gazdálkodni, tagadják meg az adófizetést, s kapcsolódjanak le a villamos hálózatról, hanem hogy hogyan lehet kevesebből minőségi életet élni. Például tartós, nem eldobható dolgokat vásárolni, és újrahasznosítani, kevesebb szemetet termelünk. Olyan kérdésekre keresték a választ már a 70-es években, hogy hogyan csökkentsék a stressz és válaszokat kerestek a felbolydult családok problémájára.

Ugyan az értékek azonosak, mégis máshogy vásárol és másfajta döntéseket hoz egy vidéki háromgyermekes anyuka, mint egy városi szingli, egy idős és egy fiatal. Az önkéntes egyszerűséget követő emberek nem gazdasági vagy földrajzi, vagy életkor szerinti társadalmi csoport, hanem olyan emberek szellemi közössége, akiknek az értékrendje azonos. Élhetnek a világ bármelyik táján, tartozhatnak bármelyik valláshoz. Nem is kell tudniuk egymásról.
2000-ben publikálták először annak az értékrendeket vizsgáló kutatás eredményét, amely több mint százezer kérdőív, és mélyinterjúk során arra kereste a választ, hogy értékrendjük alapján milyen csoportokra osztható az amerikai társadalom. Arra jutottak, hogy a társadalomban a modernek és a hagyományőrzők mellett megjelent egy harmadik értékfókusz. Ezt az új csoportot kulturális kreatívoknak nevezték el. A kutatás szerint kulturális kreatívok új utakat keresnek, életmódjuk egyszerű jellemzően mérsékelt fogyasztással, holisztikus gondolkodásúak, és nyitottak, együttműködőek. A 2000-ben publikált kutatás szerint az amerikai társadalom 24%-a, egy 2010-es hazai kutatás szerint a magyar társadalom 35%-a tartozik a kulturális kreatívok közé, akik értékrendje nagy részben megegyezik az önkéntes egyszerűség alappilléreivel.

Az önkéntesen vállalt egyszerű életmód motorjává válhat az Y generációnak (1982- 1995 születetteknek) és Z generációnak (1995 -2012 születetteknek) is, akiknek már kevésbé fontosak az anyagiak, ugyanakkor nagyon fontos a munka-magánélet egyensúlya, az elismerés, a kreatív, értékteremtő munka. E fiatal generációk tagjai azt várják a munkaadótól és kormányától, hogy csapatban dolgozhassanak, élhetőbb és egyszerűbb, fenntarthatóbb, önállóbb, bürokráciamentes életet élhessenek. A mai gazdaságban egyre nagyobb szerepet kap a sharing economy, azaz a megosztáson alapuló, közösségi gazdaság. Gondoljunk csak a Couch surfing-re, az Uber-re. Ezek nem csak olcsóbb szolgáltatások, hanem az egyéni tulajdon megosztásának kultúráját is erősítik, és általuk emberi kapcsolódásokra, a bizalomra is szert tehetünk, azaz kapcsolódhatunk egymáshoz. A Couch surfing során megismerjük a külföldi házigazdánkat, vagy alkalmi Uber sofőrünket. Ezek az újfajta megosztáson alapuló szolgáltatások technológia és web alapúak. De számos más olyan technológiai fejlesztés születik, amely támogatja az önkéntes egyszerűséget. Gondoljunk csak a Tesla fejlesztéseire, amelyek olyan napenergihálózaton dolgoznak, amelyek egész kontinenseket függetleníthetnék a fosszilis tüzelőanyagok exportja alól. Vagy az összekapcsolódást és kommunikációs segítő on line közösségi felületekre. Az anyagi javak megosztására épülő közösségi gazdaság az önkéntes egyszerűség első alappillérének, az anyagi egyszerűség kortárs tünete, és talán egy újfajta közgazdaság előszobája. Az egyszerű életről elmondhatjuk, hogy nem technológia- és növekedésellenes. Épp a ellenkezőleg. A gazdasási és környezeti fenntarthatóságot segítő technológiákat üdvözli, és követői ezen technológiák fejlesztésén fáradoznak. De valós előrelépést csakis a felhasználók tudatosságának növelésével érhetünk el, azaz például egy önkéntes egyszerű életmódot élő emberek, családok mozgalmának elindításával.

Messzelátó: életmód, közösség, tanulás

Noha az élet, és a „fogyasztói társadalom kész akadálypálya, és a természeti környezet szempontjából fenntarthatatlan gazdasági struktúrák vesznek bennünket körül”, sokan kezdik el az önkéntes egyszerű életmódot, mert ebben látják a jövőt. A Messzelátó Egyesület a városi örömteli és egyszerű élet apró lépéseit kutatja. Abban szeretnénk utat mutatni, hogy hogyan lehet a hétköznapokban is tudatosan, egymásra és a környezetünkre is odafigyelve élni. Mindehhez közösséget építünk, és izgalmas tanulási formákat fejlesztünk. Mert a Jövőképünk szerint szeretnénk, ha 2050-ig több ezer ember legalább 1 szokását megváltoztatná a környezet állapotának javításáért (zöldít, tudatosan fogyaszt, nem szennyez), vagy egy dolgot ad a helyi közösségének (cselekszik, támogat, megoszt). Ha több ezer ember boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élne, és büszkén felvállalná azt az önkéntes egyszerűségen alapuló életmódváltást, amelyet a környezetéért, és társadalomért tesz.