Egyszerű, házi parfüm a húsvéti locsoláshoz
2017.04.13
„Megosztjuk mit eszünk, mit iszunk, hol nyaralunk, kivel járunk… osszuk meg milyen ügy mellé állunk.” (5)
LEZÁRULT A JELENTKEZÉS — Zöld szemléletű kommunikációs csapattagot keres a Messzelátó
2017.04.26
Show all

"Lavapies, a kerület ahol a szeminárium alatt laktunk és aminek példáján keresztül tanultunk, Madrid legsokszínűbb kerülete. Kilencven különböző nemzetiség és etnicitás él itt, rengeteg a bevándorló, nagyon szokszínű a környék. Ennek ellenére nincsenek köztük konfliktusok, tolerálják egymást és senkit nem zavar a másik bőrszíne, vallása, anyanyelve. Nagy öröm volt egy ilyen példával találkozni és élőben megtapasztalni, hogy igenis lehetséges békében élni egymás mellett egy ilyen sokszínű helyen is."

Az Erasmus Plus rendszerében nem csupán az Európai Önkéntes Szolgálat lehetősége rejlik. Ifjúsági cserék, job shadowing, staff mobility tanároknak és így tovább. Civil szervezetek számára pedig a legizgalmasabb lehetőség a nemzetközi tréningek, ahova munkatársaink és önkénteseink mehetnek szélesíteni a kapcsolatrendszerüket, tanulni, új tapasztalatot szerezni. Ez ilyen élményt élt át Dóri is, kommunikációs önkéntesünk, aki Madridban járt.

Erasmus Plusról többet
Március 14-19 között egy ifjúságfejlesztésről szóló szemináriumon vehettem részt a spanyol fővárosban. A lehetőség nagyon hirtelen jött, hat nappal indulás előtt értesültem róla először. Tekintve hogy ennyire utolsó pillanatban csatlakoztam, nem kellett végigmennem a szokásos jelentkezési procedúrán, másnap már foglalhattam is a repülőjegyet. Mivel ez a szeminárium az Erasmus+ részeként működő „Mobility of youth workers” programhoz tartozott, a résztvevők utazási költségeit az Európai Unió állta. Ezenkívül a szállást és a napi háromszori étkezést is ingyenesen biztosították. A szeminárium alapvetően a valamilyen formában az ifjúságfejlesztés területén dolgozó szakembereknek szólt, így indulás előtt kicsit izgultam, mennyire fogok tudni hozzászólni a témához én, aki távolról sem vagyok szakember. Rajtam kívül egy másik magyar lány is volt a résztvevők között, akivel mikor már biztossá vált, hogy én is megyek, azonnal felvettem a kapcsolatot. Anna rögtön megnyugtatott, hogy ő sem ért jobban az ifjúságfejlesztéshez, mint én, úgyhogy a kezdeti félelmeim ezennel el is múltak.
Tizennegyedikén kedden délután érkeztünk meg a hostelbe, ahol a szállásunk volt. Előre beosztottak minket a szobákba, én egy görög és egy szlovák lánnyal kerültem egy szobába. Mindketten nagyon jófejek voltak, az öt nap alatt egyszer sem volt köztünk semmilyen nézeteltérés. Annán és rajtam kívül két-két résztvevő érkezett Görögországból, Szlovákiából, Csehországból, Romániából, Észtországból, Olaszországból, Bulgáriából és Lengyelországból is. Voltak köztük olyanok is, akiknek a saját országukban saját, általuk alapított szervezetük van, ami valamilyen formában segíti a fiatalokat, de a legtöbben azért nem voltak ennyire szakmabeliek. Valami módon persze mindenki kapcsolatban állt olyan szervezetekkel amik a szociális területen tevékenykednek. A szervezők már első nap nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megismerjük egymást. Vacsorára menet például öt percenként más-más emberrel kellett beszélgetnünk, hogy mire odaérjünk mindenkit ismerjünk már valemennyire. A szeminárium nyelve az angol volt, így egymás közt is angolul beszélgettünk, ami nagyon jó alkalom volt angoltudásom fejlesztésére is.


Lavapies, a kerület ahol a szeminárium alatt laktunk és aminek példáján keresztül tanultunk, Madrid legsokszínűbb kerülete. Kilencven különböző nemzetiség és etnicitás él itt, rengeteg a bevándorló, nagyon szokszínű a környék. Ennek ellenére nincsenek köztük konfliktusok, tolerálják egymást és senkit nem zavar a másik bőrszíne, vallása, anyanyelve. Nagy öröm volt egy ilyen példával találkozni és élőben megtapasztalni, hogy igenis lehetséges békében élni egymás mellett egy ilyen sokszínű helyen is. Fogadószervezetünk, a Dragones de Lavapies nevet viselő fociklubb volt, aminek célja, hogy a környékbeli gyerekeket a sporton keresztül nevelje rá egymás elfogadására. A klubbot helyi családok alapították, akik közül az egyik alapító házaspár egész héten velünk együtt vett részt a programokon. Nagyon inspiráló volt beszélgetni velük és látni mennyire szívükön viselik a helyiek sorsát.
Lavapies, a kerület ahol a szeminárium alatt laktunk és aminek példáján keresztül tanultunk, Madrid legsokszínűbb kerülete. Kilencven különböző nemzetiség és etnicitás él itt, rengeteg a bevándorló, nagyon szokszínű a környék. Ennek ellenére nincsenek köztük konfliktusok, tolerálják egymást és senkit nem zavar a másik bőrszíne, vallása, anyanyelve. Nagy öröm volt egy ilyen példával találkozni és élőben megtapasztalni, hogy igenis lehetséges békében élni egymás mellett egy ilyen sokszínű helyen is. Fogadószervezetünk, a Dragones de Lavapies nevet viselő fociklubb volt, aminek célja, hogy a környékbeli gyerekeket a sporton keresztül nevelje rá egymás elfogadására. A klubbot helyi családok alapították, akik közül az egyik alapító házaspár egész héten velünk együtt vett részt a programokon. Nagyon inspiráló volt beszélgetni velük és látni mennyire szívükön viselik a helyiek sorsát.
Ebéd után mindig tanulmányi kirándulás következett, voltunk például közösségi kertben és ingyenes művészeti workshopokat tartó közösségi házban is. Ezen kívül rengeteget sétáltunk a kerületben, hogy legyen alkalmunk megfigyelni a helyiek mindennapjait. A tanulmányi kirándulások alkalmával mindig volt lehetőségünk elbeszélgetni az alapítókkal, ott dolgozókkal, minden kérdésünkre szívesen válaszoltak. Sok jó kezdeményezést és közösségformáló példát láttunk, amikre aztán a nap végén reflektálnunk is kellett. Ötleteltünk, hogyan lehetne még jobbá tenni ezeket a helyeket, hogyan lehetne több emberhez eljuttatni a kezdeményezéseket, milyen problémákat láttunk, azokat hogy oldanánk meg stb. Általában kisebb csoportokban dolgoztunk ezeken a feladatokon és később minden csoport előadta a maga ötleteit még vacsora előtt

A vacsora majdnem minden este máshol volt, az volt a cél, hogy minél több ország konyháját megismerjük az öt nap alatt. Ettünk indiai, olasz, marokkói, mexikói éttermekben ami számomra különösen izgalmas volt, mert az indiai és a marokkói ételeket ott kóstoltam meg először. Általában elég későn, este tíz után értek véget ezek a vacsorák és bár addigra már mindig nagyon fáradtak voltunk, azért minden este beültünk még valahova egy-két pohár sörre. Habár nagyon sűrű volt a program, és szabadidőnk szinte sosem volt, mégis nagyon élveztem ezt a pár napot. Úgy érzem rengeteget tanultam magamról is és az ifjúságfejlesztésről is, sok új barátot szereztem akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Felejthetetlen öt napot töltöttem Madridban és nagyon örülök, hogy volt alkalmam részt venni ezen a szemináriumon.

 

Zamostny Dóra, önkéntes