Back To Nature, Back To Yourself
Így tárolhatod ételeid műanyagmentesen!
2017.07.10
9 műanyag mentesítő tipp a kisállatos háztartásokhoz!
2017.07.17Valószínűleg sokan hallottatok már róla, hogy 2018-tól meglehetősen nagy változások fognak bekövetkezne az Európai Önkéntes Szolgálat rendszerében. Bár még sok minden nem világos, szeretnénk ezekről a változásokról tájékoztatni titeket, hogy minél gördülékenyebben menjen az átmenet.
Sokszor halljuk manapság, hogy rohan a világ, túlságosan gyorsan történnek egymás után az események, szaladnak az évek, senki nem ér rá... Röviden szólva: időszűkében vagyunk, és emiatt nem jut időnk befelé figyelni, magunkkal foglalkozni. Elszakadtunk a gyökereinktől, a természettől, saját magunktól, és emiatt másokkal is nehezebben találjuk meg az összhangot.
A 2017. júniusában Szlovéniában megvalósult ificserének már a neve is árulkodó volt: Back to Nature, Back to Yourself. A cél az volt, hogy az ott töltött 10 nap alatt a résztvevőknek lehetőségük legyen lassítani egy kicsit, kilépni a hétköznapokból egy olyan közegbe, ahol a tudatosság és személyes fejlődés hangsúlyozása mellett szerepet kapott az ökotudatosság és a környezetvédelem is. Rengeteg lehetőségünk volt (vissza)kapcsolódni a természethez, és ezáltal önmagunkhoz, amihez a dombokkal és erdőkkel körülvett helyszín is tökéletes környezetet biztosított. Megtanultunk odafigyelni egymásra, mezítláb és csukott szemmel sétálni a mezőn, vigyázni a másikra. Megtanultunk indián szaunát építeni, füvet kaszálni, pizzasütő kemencét építeni és Szent Iván-napi máglyát rakni. Megtapasztaltuk, milyen az esőben táncolni, hangfürdőt venni az alkonyatban, hosszasan egymás szemébe nézni, és nyelvtudás nélkül felfedezni a környéket. Ráadásul minden nap háromszor teliettük magunkat (igen, a vegetáriánus kajától is el lehet hízni!), és rengeteget beszélgettünk egymással.
A 2017. júniusában Szlovéniában megvalósult ificserének már a neve is árulkodó volt: Back to Nature, Back to Yourself. A cél az volt, hogy az ott töltött 10 nap alatt a résztvevőknek lehetőségük legyen lassítani egy kicsit, kilépni a hétköznapokból egy olyan közegbe, ahol a tudatosság és személyes fejlődés hangsúlyozása mellett szerepet kapott az ökotudatosság és a környezetvédelem is. Rengeteg lehetőségünk volt (vissza)kapcsolódni a természethez, és ezáltal önmagunkhoz, amihez a dombokkal és erdőkkel körülvett helyszín is tökéletes környezetet biztosított. Megtanultunk odafigyelni egymásra, mezítláb és csukott szemmel sétálni a mezőn, vigyázni a másikra. Megtanultunk indián szaunát építeni, füvet kaszálni, pizzasütő kemencét építeni és Szent Iván-napi máglyát rakni. Megtapasztaltuk, milyen az esőben táncolni, hangfürdőt venni az alkonyatban, hosszasan egymás szemébe nézni, és nyelvtudás nélkül felfedezni a környéket. Ráadásul minden nap háromszor teliettük magunkat (igen, a vegetáriánus kajától is el lehet hízni!), és rengeteget beszélgettünk egymással.
A rengeteg élményen kívül sikerült olyan gyakorlatokat, tapasztalatokat is hazahoznunk, amik azóta is segítségünkre vannak, ha úgy érezzük, hogy elrohannak mellettünk a napok. A visszajelzések megelehetősen egybehangzóan állították, hogy nem csak a magyar csapatnak, hanem a többieknek is sikerült visszatalálniuk a gyökereikhez, a természethez, és ezáltal mindannyian elkezdtük jobban érezni magunkat, mind fizikai, mind mentális értelemben. A belső egyensúly megtalálása és a folyamatos befelé figyelés sokunknak újfajta élmény volt, azóta is tudatosabban igyekszünk figyelni a szükségleteinkre, a bennünk lezajló folyamatokra.
A tudatosságon kívül sok résztvevőnek a világtól elzárt, dombos-erdős, természetközeli környezet is új élményt jelentett, ami a kezdeti "sokk" után rengeteg pozitív élményt hozott mindannyiunknak, akár az erdőben eltöltött csendes percekkel, akár a napfelkelte csendes szemlélésével vagy a fűszernövények ültetésével töltött időről ejtünk szót. Sok feladat szólt a belső harmónia megtalálásáról is, de a szervezők nem feledkeztek meg a külső harmóniáról sem: az ökotudatosságon és a környezetvédelmen kívül fontos szerepet kapott az aktív állampolgárság hangsúlyozása is: sokat tanultunk arról, hogy mennyi mindent tehetünk a környezetünkért (ide értve a természetet és az embereket is).
A "kötelező" elfoglaltságokon kívül természetesen rengeteg idő volt az ismerkedésre, beszélgetésre. Új emberekkel találkozni mindig izgalmas, pláne ha olyanokról van szó, akiknek az érdeklődési köre hasonló a sajátunkhoz. Ha életre szóló barátságok nem is kötődtek (bár ki tudja, még az is lehet!), akkor is remekül tudtunk együttműködni csoportként, sokat tanultunk egymástól és egymásról, a különböző európai kultúrákról, és olyan kapcsolatokra tettünk szert, amelyek bármikor jól jöhetnek egy-egy jövőben nemzetközi projekt szervezésénél.
A tudatosságon kívül sok résztvevőnek a világtól elzárt, dombos-erdős, természetközeli környezet is új élményt jelentett, ami a kezdeti "sokk" után rengeteg pozitív élményt hozott mindannyiunknak, akár az erdőben eltöltött csendes percekkel, akár a napfelkelte csendes szemlélésével vagy a fűszernövények ültetésével töltött időről ejtünk szót. Sok feladat szólt a belső harmónia megtalálásáról is, de a szervezők nem feledkeztek meg a külső harmóniáról sem: az ökotudatosságon és a környezetvédelmen kívül fontos szerepet kapott az aktív állampolgárság hangsúlyozása is: sokat tanultunk arról, hogy mennyi mindent tehetünk a környezetünkért (ide értve a természetet és az embereket is).
A "kötelező" elfoglaltságokon kívül természetesen rengeteg idő volt az ismerkedésre, beszélgetésre. Új emberekkel találkozni mindig izgalmas, pláne ha olyanokról van szó, akiknek az érdeklődési köre hasonló a sajátunkhoz. Ha életre szóló barátságok nem is kötődtek (bár ki tudja, még az is lehet!), akkor is remekül tudtunk együttműködni csoportként, sokat tanultunk egymástól és egymásról, a különböző európai kultúrákról, és olyan kapcsolatokra tettünk szert, amelyek bármikor jól jöhetnek egy-egy jövőben nemzetközi projekt szervezésénél.
Végül pedig röviden a résztvevők saját szavaival:
Piro: "Mikor megérkeztem az ifjúsági csere helyszínére, még nem tudtam eldönteni, hogy mire számítsak. Természet és önmagunk, na de ezen belül? A majdnem két hét alatt sok olyan dolgot tanultam, ami papíron kevésbé mérhető, meditálni, letenni a telefonom hosszabb időre, csapatban dolgozni és főleg non-formális módon tanulni és tanítani. Ezt sikerült pár hónappal a program után gyakorlatban is kipróbálnom, amikor önkéntesként olasz gyerekeket tanítottam angolra. A másokra figyelés és az önbizalom-növelő gyakorlatok azóta szerves részei az életemnek, remélem hosszú távon még több mindent tudok majd hasznosítani a program során szerzett tapasztalatokból."
Lilla:"Számomra sokat jelentett ez a pár nap, amit Szlovéniában töltöttünk. Szinte állandóan a szabadban voltunk és sok elmélyedős és magunkra-egymásra reflektáló feladatot csináltunk. Különösen jólesett, hogy számos olyan gyakorlatot végeztünk, amelyekhez nem kellettek szavak. Nehéz is megfogalmazni, hogy mit tanultam ebből, mert minden egyes percnek meg volt a maga tanulsága. Hol az, hogy szakítsak időt az egyedüllétre, hol pedig az, hogy tanuljak másokkal együtt lenni, hogy megszabaduljak gátló sémáktól és merre menjek tovább. Éreztem, hogy minden, mindenki a helyén van. Nagyon sok szeretetet kaptam és én is mélyen meg tudtam szeretni másokat."
Niki:"Tíz nap a természetben, távol a várostól, zajtól, rohanástól. Tömény nyugalom, béke és szeretet, kedves emberek között. Ez az ifjúsági csere olyan volt számomra, mint egy jó barát: visszatérített a helyes útra. Emlékeztetett, hogy milyen fontos megállni egy pillanatra (vagy akár 10 napra ;)). Élvezni a napsütést, a szelet, az esőt. Táncolni a tűz körül, barangolni az erdőben, játszani, mint a gyerekek. Jógázni, kézműveskedni, zenélni, együtt énekelni, együtt főzni. Figyelni önmagunkra és egymásra. Közelebb kerülni egymáshoz. Meghajolni a természet előtt és hálásnak lenni azért, amink van. Rájönni, hogy valójában mennyire egyformák vagyunk. Hogy hiába tűnünk első pillantásra teljesen különbözőeknek, valójában mind ugyanazt szeretnénk: boldogok lenni. Szerintem ez a program mindannyiunkat boldogabbá tett - köszönöm a lehetőséget! :)"
Piro: "Mikor megérkeztem az ifjúsági csere helyszínére, még nem tudtam eldönteni, hogy mire számítsak. Természet és önmagunk, na de ezen belül? A majdnem két hét alatt sok olyan dolgot tanultam, ami papíron kevésbé mérhető, meditálni, letenni a telefonom hosszabb időre, csapatban dolgozni és főleg non-formális módon tanulni és tanítani. Ezt sikerült pár hónappal a program után gyakorlatban is kipróbálnom, amikor önkéntesként olasz gyerekeket tanítottam angolra. A másokra figyelés és az önbizalom-növelő gyakorlatok azóta szerves részei az életemnek, remélem hosszú távon még több mindent tudok majd hasznosítani a program során szerzett tapasztalatokból."
Lilla:"Számomra sokat jelentett ez a pár nap, amit Szlovéniában töltöttünk. Szinte állandóan a szabadban voltunk és sok elmélyedős és magunkra-egymásra reflektáló feladatot csináltunk. Különösen jólesett, hogy számos olyan gyakorlatot végeztünk, amelyekhez nem kellettek szavak. Nehéz is megfogalmazni, hogy mit tanultam ebből, mert minden egyes percnek meg volt a maga tanulsága. Hol az, hogy szakítsak időt az egyedüllétre, hol pedig az, hogy tanuljak másokkal együtt lenni, hogy megszabaduljak gátló sémáktól és merre menjek tovább. Éreztem, hogy minden, mindenki a helyén van. Nagyon sok szeretetet kaptam és én is mélyen meg tudtam szeretni másokat."
Niki:"Tíz nap a természetben, távol a várostól, zajtól, rohanástól. Tömény nyugalom, béke és szeretet, kedves emberek között. Ez az ifjúsági csere olyan volt számomra, mint egy jó barát: visszatérített a helyes útra. Emlékeztetett, hogy milyen fontos megállni egy pillanatra (vagy akár 10 napra ;)). Élvezni a napsütést, a szelet, az esőt. Táncolni a tűz körül, barangolni az erdőben, játszani, mint a gyerekek. Jógázni, kézműveskedni, zenélni, együtt énekelni, együtt főzni. Figyelni önmagunkra és egymásra. Közelebb kerülni egymáshoz. Meghajolni a természet előtt és hálásnak lenni azért, amink van. Rájönni, hogy valójában mennyire egyformák vagyunk. Hogy hiába tűnünk első pillantásra teljesen különbözőeknek, valójában mind ugyanazt szeretnénk: boldogok lenni. Szerintem ez a program mindannyiunkat boldogabbá tett - köszönöm a lehetőséget! :)"
A részletek a programról ide kattintva találhatók. Várhatóan jövő nyáron is megrendezésre fog kerülni egy hasonló tematikájú program!