Uniting Youth for Ecoutourism – Erasmus+ képzésen jártunk
5 ok, amiért érdemes a tárgyainkhoz fűződő viszonyunkat felülvizsgálni
2017.11.21
A Simply Living eszmecserék
2017.11.23November 6. és 13. között, egy Brünntől nem messze fekvő csendes kis öko-erdei iskolában került megrendezésre a Uniting Youth for Ecotourism című Erasmus+ képzés, melyen 30 fiatal gyűlt össze 14 országból (a résztvevő országok közt volt Csehország, Olaszország, Németország, Portugália, Spanyolország, Szerbia, Koszovó, Macedónia, Örményország, Oroszország, Grúzia és Azerbajdzsán is, Magyarországon kívül), hogy az ökoturizmus koncepciójáról és jó-rossz gyakorlatairól beszélgessenek, tanuljanak. Erről szeretnénk most pár gondolatot megosztani veletek.
Pár szó a képzésről
Egy hét rengeteg idő, pláne ha az ember napi 24 órában össze van zárva egy rakás, kezdetben ismeretlen emberrel. Ez az egy hét nagyon fárasztó tud lenni, mind fizikailag, mint szellemileg, ugyanakkor hihetetlenül sok inspirációt, ötletet és energiát is tud adni aki úgy dönt, hogy kiveszi a részét a munkából. És mi mindannyian kivettük a részünket - ki többet adott bele, ki kevesebbet, de mindenki valamivel gazdagabban tért haza.
Volt az ökoturizmussal kapcsolatban néhány alapvető megállapítás, amit érdemesnek tartottunk külön megörökíteni, tudatosítani. Az ökoturizmust valahogy így határoztuk meg: olyan turisztikai tevékenység, mely segíti a helyi gazdaság fejlődését és ökológiailag fenntartható. Amiből rögtön két dolog is következik, ami sokaknak újszerű és meglepő volt: egyrészt hogy az ökoturizmus szorosan összefügg a helyi adottságokkal, vállalkozásokkal, szolgáltatásokkal; másrészt pedig hogy az ökoturizmus nem korlátozódik csak a természetre, ökoturizmusra van lehetőség városokban is. Egy harmadik, nem kevésbé fontos megállapítás pedig az volt, hogy nem minden ökoturizmus, ami a természethez kapcsolódik. Arra jutottunk tehát, hogy aki környezetbarát módon szeretne utazni, annak nem kevés szempontot kell figyelembe vennie az utazás tervezése közben.
Miután elméletben kitárgyaltuk a témát, megosztottunk egymással pár jól működő gyakorlatot is az egyes országokból. Így esett szó egy grúz ökofarmról, akik az év nagy részében önkéntesekkel dolgoznak; egy asztúriai farm-hotelről, ahol kizárólag helyi ételeket kínálnak a vendégeknek; egy római közösségi irodáról; azeri kirándulásokról; a magyar Nemzeti Parki védjegyről, és még sok másról. Gyakorlati feladatként 5-6 fős csapatokba állva nekünk is ki kellett találnunk egy szolgáltatást, terméket vagy élményt, amit aztán egy mini szimulációs játék keretein belül be is mutathattunk egymásnak. Ezen kívül egy egész napos túra keretein belül lehetőségünk volt néhány, a környéken működő ökoturisztikai kezdeményezés meglátogatására: megnéztük a helyi "Természet Házát"; egy család pincéjében működő zoknigyárat; egy ökofarmot, ahol gyapjút és gyógynövényeket termelnek; egy múzeummá alakított egykori malmot; egy középkorban erődítménynek és börtönnek használt sziklatömböt, és egy helyi "palenkafőzdét" is (ahol volt szerencsénk kereskedelmi forgalomba nem kerülő répapálinkát is megkóstolni). Megismerkedhettünk továbbá a Magyarországon ma még nem túl felkapott gyakorlattal, amit angolul "Heritage Interpretation"-nek neveznek, és lényegében a játszva tanulás egy igen professzionális szintre vitt változata.
Egy hét rengeteg idő, pláne ha az ember napi 24 órában össze van zárva egy rakás, kezdetben ismeretlen emberrel. Ez az egy hét nagyon fárasztó tud lenni, mind fizikailag, mint szellemileg, ugyanakkor hihetetlenül sok inspirációt, ötletet és energiát is tud adni aki úgy dönt, hogy kiveszi a részét a munkából. És mi mindannyian kivettük a részünket - ki többet adott bele, ki kevesebbet, de mindenki valamivel gazdagabban tért haza.
Volt az ökoturizmussal kapcsolatban néhány alapvető megállapítás, amit érdemesnek tartottunk külön megörökíteni, tudatosítani. Az ökoturizmust valahogy így határoztuk meg: olyan turisztikai tevékenység, mely segíti a helyi gazdaság fejlődését és ökológiailag fenntartható. Amiből rögtön két dolog is következik, ami sokaknak újszerű és meglepő volt: egyrészt hogy az ökoturizmus szorosan összefügg a helyi adottságokkal, vállalkozásokkal, szolgáltatásokkal; másrészt pedig hogy az ökoturizmus nem korlátozódik csak a természetre, ökoturizmusra van lehetőség városokban is. Egy harmadik, nem kevésbé fontos megállapítás pedig az volt, hogy nem minden ökoturizmus, ami a természethez kapcsolódik. Arra jutottunk tehát, hogy aki környezetbarát módon szeretne utazni, annak nem kevés szempontot kell figyelembe vennie az utazás tervezése közben.
Miután elméletben kitárgyaltuk a témát, megosztottunk egymással pár jól működő gyakorlatot is az egyes országokból. Így esett szó egy grúz ökofarmról, akik az év nagy részében önkéntesekkel dolgoznak; egy asztúriai farm-hotelről, ahol kizárólag helyi ételeket kínálnak a vendégeknek; egy római közösségi irodáról; azeri kirándulásokról; a magyar Nemzeti Parki védjegyről, és még sok másról. Gyakorlati feladatként 5-6 fős csapatokba állva nekünk is ki kellett találnunk egy szolgáltatást, terméket vagy élményt, amit aztán egy mini szimulációs játék keretein belül be is mutathattunk egymásnak. Ezen kívül egy egész napos túra keretein belül lehetőségünk volt néhány, a környéken működő ökoturisztikai kezdeményezés meglátogatására: megnéztük a helyi "Természet Házát"; egy család pincéjében működő zoknigyárat; egy ökofarmot, ahol gyapjút és gyógynövényeket termelnek; egy múzeummá alakított egykori malmot; egy középkorban erődítménynek és börtönnek használt sziklatömböt, és egy helyi "palenkafőzdét" is (ahol volt szerencsénk kereskedelmi forgalomba nem kerülő répapálinkát is megkóstolni). Megismerkedhettünk továbbá a Magyarországon ma még nem túl felkapott gyakorlattal, amit angolul "Heritage Interpretation"-nek neveznek, és lényegében a játszva tanulás egy igen professzionális szintre vitt változata.
Néhány praktikus kérdés
A szervezők sok szempontból nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csak nevében szóljon az ökoturizmusról a képzés. Már a helyszínt is rendkívül gondosan választották ki: a manapság alapvetően cserkészközpontként szolgáló kétemeletes létesítmény kifejezetten nagyobb csoportok befogadására szakosodott öko-ház, melyet a modern technológia segítségével igyekeznek minél kisebb fogyasztásúvá tenni. Ez nem merül ki abban, hogy napelemek vannak elhelyezve a háztetőn, a ház szigetelése préselt szalmából készült, és a fűtés, illetve a vízmelegítés is meglehetősen innovatív módon van megoldva.A szálláson kívül az étkezéseket is igyekeztek környezetbarát módon megoldani, bár a szállás választásával ellentétben ez a próbálkozás kissé félrecsúszott. Az alapelv, hogy csak vegetáriánus ételeket eszünk, nem volt rossz, viszont a megvalósítása nem sikerült tökéletesen: rengeteg kenyeret, krumplit, kölest, rizst és egyéb szénhidrátot ettünk, viszont nagyon kevés lehetőség volt zöldségeket és gyümölcsöket enni, és a legtöbb nem is őszi zöldség-gyümölcs volt. Ez remek emlékeztető volt arra nézve, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni egy ehhez hasonló projekt étkezésének tervezésénél, ahogy arra nézve is hasznos tanulság volt, hogy mennyire fontos a jó minőségű (és megfelelő mennyiségű!) étel biztosítása.
A képzés tervezésekor a szervezők igyekeztek egyforma hangsúlyt fektetni az elméleti és a gyakorlati kérdések felfedezésére is. A már korábban említett koncepció-keresésen, egész napos kiránduláson és szimulációs játékon kívül volt közös filmnézés, csapatépítő feladatok, erdőben járkálás, és még sok egyéb feladat, melyekkel nem csak az ökoturizmus meglehetősen szerteágazó témájában merülhettünk mélyebbre, hanem megismerhettük egymást, illetve a különböző szervezeteket és kultúrákat, melyeket képviseltünk. Reggelente pedig egy órán keresztül a fogadó helyet segítettük a munkánkkal: takarítottunk, fát gyűjtöttünk, rendbe tettük az udvart.
Ökoturizmus és minimalizmus
Sajnos erre a témára nem jutott idő, sem lehetőség, hogy a csoporttal megbeszéljük, de magamnak azért lejegyeztem néhány dolgot.
Az ökoturizmus és a minimalizmus kapcsolatáról már csak azért is fontosnak tartom, hogy beszéljünk, gondolkozzunk, mert bár ez sokunkban nem tudatosul, utazás közben általában jobban terheljük a környezetünket és a Föld erőforrásait, mint a mindennapokban. És nem csak azért, mert az esetek többségében üzemanyagot fogyasztunk. Hajlamosak vagyunk kevesebbet főzni, és több előre csomagolt ételt venni. Ha a helyiek által kínált szállások helyett sokcsillagos szállodákban alszunk, akkor a pénzünk nagy része jó eséllyel nem a helyi munkavállalók, hanem az ország (vagy a bolygó) másik felén élő menedzserek zsebébe vándorol. A legértékesebb természeti területek sem véletlenül vannak elzárva a nagyközönség elől: van, hogy már a puszta jelenlétünkkel megzavarjuk az kényes egyensúlyt, ami egy-egy törékeny élőhelyen beállt. És így tovább.
De hát nyaralni megyünk, ha ennyi mindenre oda kell figyelni, akkor mi lesz a kikapcsolódással?! - merülhet fel a - teljesen jogos - kérdés. Én úgy gondolom, hogy mindenki számára, aki megengedheti magának az utazást, vannak olyan lehetőségek, melyeknek a megfontolásával legalább egy kicsit környezetbarátabbá tudja tenni az utazását. Szállások tekintetében például manapság már szinte végtelen választási lehetőség áll rendelkezésre, többek közt a Couchsurfingnek, az Airbnb-nek, a különböző house-sitting-programoknak köszönhetően. Az ismerős ételeket kínáló nemzetközi gyorsétterem-láncok helyett ehetünk helyi éttermekben, ahol a helyiek is vacsoráznak, vagy vásárolhatunk a piacon. Ahelyett, hogy eszeveszett tempóban végigrohanunk a sokszor zsúfolt turistalátványosságok során, megpróbálhatunk kevesebb dolgot jobban megnézni. Vagy még sorolhatnám a példákat. Persze mindenkinek megvan a komfortzónája, ahonnan nem szívesen merészkedik ki (vagy legalábbis nem nagyon), ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy mindenki, aki felelősségteljesen szeretne utazni (mert végeredményben az ökoturizmus erről szól), tud találni olyan pontokat az utazás tervezésében, ahol figyelembe tudja venni ezeket a szempontokat is.
Nekem az ökoturizmus arról is szól, hogy tényleg megismerek egy helyet, ahová utazom, legyen az város, falu vagy akár egy erdei turistaház. Hogy a kikapcsolódás tényleg kikapcsolódás legyen, nem pedig rohanás egyik helyről a másikra, hogy mindent megnézzek, ami "fontos". Hogy találkozzak a helyiekkel, megkóstoljam, amit ők esznek, megkérdezzem, hogy ők mit tartanak érdekesnek és értékesnek a környéken. Hogy tiszteletben tartom mások környezetét is annyira, mint a sajátomat: igyekszem nem termelni szemetet, és környezetbarát szolgáltatásokat igénybe venni (már ahol van erre lehetőség). Bizonyára másoknak meg mást jelent az ökoturizmus, ahogy a minimalizmust sem lehet egyszerűen megfogni, de azt hiszem nem is az a lényeg, hogy mindenben egyet értsünk, hanem hogy egyáltalán elkezdjünk gondolkozni a felelősségteljes utazás szempontjain.
Sajnos erre a témára nem jutott idő, sem lehetőség, hogy a csoporttal megbeszéljük, de magamnak azért lejegyeztem néhány dolgot.
Az ökoturizmus és a minimalizmus kapcsolatáról már csak azért is fontosnak tartom, hogy beszéljünk, gondolkozzunk, mert bár ez sokunkban nem tudatosul, utazás közben általában jobban terheljük a környezetünket és a Föld erőforrásait, mint a mindennapokban. És nem csak azért, mert az esetek többségében üzemanyagot fogyasztunk. Hajlamosak vagyunk kevesebbet főzni, és több előre csomagolt ételt venni. Ha a helyiek által kínált szállások helyett sokcsillagos szállodákban alszunk, akkor a pénzünk nagy része jó eséllyel nem a helyi munkavállalók, hanem az ország (vagy a bolygó) másik felén élő menedzserek zsebébe vándorol. A legértékesebb természeti területek sem véletlenül vannak elzárva a nagyközönség elől: van, hogy már a puszta jelenlétünkkel megzavarjuk az kényes egyensúlyt, ami egy-egy törékeny élőhelyen beállt. És így tovább.
De hát nyaralni megyünk, ha ennyi mindenre oda kell figyelni, akkor mi lesz a kikapcsolódással?! - merülhet fel a - teljesen jogos - kérdés. Én úgy gondolom, hogy mindenki számára, aki megengedheti magának az utazást, vannak olyan lehetőségek, melyeknek a megfontolásával legalább egy kicsit környezetbarátabbá tudja tenni az utazását. Szállások tekintetében például manapság már szinte végtelen választási lehetőség áll rendelkezésre, többek közt a Couchsurfingnek, az Airbnb-nek, a különböző house-sitting-programoknak köszönhetően. Az ismerős ételeket kínáló nemzetközi gyorsétterem-láncok helyett ehetünk helyi éttermekben, ahol a helyiek is vacsoráznak, vagy vásárolhatunk a piacon. Ahelyett, hogy eszeveszett tempóban végigrohanunk a sokszor zsúfolt turistalátványosságok során, megpróbálhatunk kevesebb dolgot jobban megnézni. Vagy még sorolhatnám a példákat. Persze mindenkinek megvan a komfortzónája, ahonnan nem szívesen merészkedik ki (vagy legalábbis nem nagyon), ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy mindenki, aki felelősségteljesen szeretne utazni (mert végeredményben az ökoturizmus erről szól), tud találni olyan pontokat az utazás tervezésében, ahol figyelembe tudja venni ezeket a szempontokat is.
Nekem az ökoturizmus arról is szól, hogy tényleg megismerek egy helyet, ahová utazom, legyen az város, falu vagy akár egy erdei turistaház. Hogy a kikapcsolódás tényleg kikapcsolódás legyen, nem pedig rohanás egyik helyről a másikra, hogy mindent megnézzek, ami "fontos". Hogy találkozzak a helyiekkel, megkóstoljam, amit ők esznek, megkérdezzem, hogy ők mit tartanak érdekesnek és értékesnek a környéken. Hogy tiszteletben tartom mások környezetét is annyira, mint a sajátomat: igyekszem nem termelni szemetet, és környezetbarát szolgáltatásokat igénybe venni (már ahol van erre lehetőség). Bizonyára másoknak meg mást jelent az ökoturizmus, ahogy a minimalizmust sem lehet egyszerűen megfogni, de azt hiszem nem is az a lényeg, hogy mindenben egyet értsünk, hanem hogy egyáltalán elkezdjünk gondolkozni a felelősségteljes utazás szempontjain.
Lipka Bori
