A feleslegessé vált ruhák új élete – mit tegyünk a gardróbürítés után?

A leghasznosabb, ami a feleslegessé vált ruháinkkal történhet – azon kívül, hogy újra felfedezzük őket magunknak – ha új tulajdonosuk lesz, aki szerencsés esetben évekig viseli majd. Ez a szelektálást is megkönnyítheti, nem kell a valaha volt összes kedvenc pólónkat a szekrény hátába süllyeszteni, mert sajnáljuk kidobni, helyette kiválaszthatjuk a számunkra legszimpatikusabb módját a ruháink körforgásban tartásának. Itt most három alternatívát járunk körül, miközben az is kiderül, hogy a szelektálás mellett a fogyasztás mértékletessége, a „mit és honnan” kérdése is nagyon fontos.

Cseriti

A Budapest-szerte megtalálható adománybolt hálózat a jó állapotú, szezonális ruhákat fogadja az egyéb, még jól használható tárgyak mellett. Bőven válogathatnak, hogy mi kerüljön a boltjaikba – havonta több tonna ruha érkezik hozzájuk. Sáhy Gábor, a szervezet ügyvezetője azt meséli, hogy eleinte nem is akartak ruhákkal foglalkozni, mert létezett már egy másodlagos piac rá, de végül nem tudták elkerülni. Ma már a második legnagyobb bevételt adja számukra és az üzletek 25%-át foglalja el a ruhaszekció. A boltokba bárki betérhet, a vásárlóik között éppúgy vannak szociálisan rászorulók, mint középosztálybeliek, tudatos vásárlók, mivel jó áron kínálnak jó minőségű termékeket. A boltok így a különböző társadalmi csoportok találkozásának is terei, ha tudnak, a hátrányos helyzetű munkavállalóknak munkát adnak. A vásárlással őket is támogatjuk. Az el nem adott ruhákat segélyszervezetek osztják szét, a rászorulók gyakran a legmárkásabb ruhákból válogathatnak, ami a ruhák elértéktelenedését is mutatja. Egyre több ruhát selejtezünk le egyre hamarabb, amik elhelyezésével néha már az adományboltoknak is meg kell küzdeniük. „Sajnos még mindig vannak olyan régiók, ahol rongyos ruhákban járnak az emberek, mert nincs elegendő erőforrás és ember, hogy őket is elérjük.”

A Cseritinél az elmúlt években egyre nőtt a ruhakészlet, ezért terveznek egy tematikus ruhaboltot, de az óriási háttérmunka igénye miatt ezt egyelőre nem tudják megoldani. „Az árukészlet már rég megvan hozzá, de ehhez a rengeteg ruhához 200-250 négyzetméteres boltot lenne érdemes nyitni, amire még nincs lehetőségünk” – mondja erről Sáhy Gábor. Az ügyvezető úgy látja, hogy valaminek változnia kell, mert lassan bele lehet fulladni a rengeteg ruhába. „Azt is eredménynek gondolom, ha sikerül egy kis féket húzni. A textilipar az egyik legnagyobb szennyező az olajipar után, a gyártástól egészen a hulladékká válásáig. Magyarországon a hulladékot gyakorlatilag nyugatról importáljuk, és már annyi van belőle, hogy géprongynak sem éri meg begyűjteni.” Korábban a használhatatlan ruhákat egy használtruha nagykereskedésnek és feldolgozónak adták át, akik többek között géprongyot készítenek, de már ők sem tudnak többet átvenni. Nemrég az egyik nagy fast fashion márka megkereste őket, hogy legyenek az átvevő partnereik a használt ruhák begyűjtésében. Sáhy Gábor ezt biztatónak látja, szerinte az segíthet a ruhaipar környezetszennyezésén, hogy a márkák elkezdték felismerni a felelősségüket. Addig is a Cseritivel igyekeznek fenntartható szemléletet közvetíteni.

Adománytaxi

Az Adománytaxi a Cseritihez hasonlóan különböző, még használható tárgyakat gyűjt, de ruhából kerül hozzájuk a legtöbb: az adományok 90%-a ruha. Szeretnék, ha változna az arány, illetve ha minden zsák mellé érkezne élelmiszeradomány is. Ők az adományokat személyesen, ingyen gyűjtik be az adományozóktól, majd „eltaxizzák” a hátrányos helyzetű településekre, általában olyan helyekre, ahol a lakosság 80-90%-a rászoruló. Időről-időre taxituri keretében vásárt is tartanak a legjobb minőségű adományokból. A bevételből tudják fedezni például az utazások költségeit. Ők is tapasztalják, hogy a ruhaipari túltermelés óriási, de eddig mindig sikerült megoldaniuk az elhelyezésüket. „A támogatott településeinken rendezett ruhapiacokon az odaszállított adomány fele elfogy általában azonnal. Többnyire a maradékot is kiosztják egy újabb körben, minimális marad csak parlagon. Ha valahol nagyon sok a megmaradt ruha, át szoktuk szállítani egy másik partnertelepülésre, ha lehetséges” – válaszolja az Adománytaxi alapító-igazgatója, Horn Tamás a kérdésemre.

Kiemelten hátrányos helyzetű régiókba járnak, folyamatosan keresik az új, megbízható partnereket, akik helyben megszervezik az adománypiacot. Vannak rossz tapasztalataik olyanokkal, akik kihasználják a helyzetet, de Tamás szerint többségében azt látják, hogy „mekkora segítség nekik és mekkora öröm, hogy szinte ingyen juthatnak jó minőségű darabokhoz. Nagyon sok eset van, mikor a gyereknek 1-1 cipő vagy télikabát tényleg megemeli az életminőségét. A családlátogatásainknál tudunk mélyebben beszélgetni a rászorulókkal és mindig kiderül, hogy nagy segítség minden adomány, hiszen a havi néhány tízezres közmunka "fizetésből" (ha van) családi pótlékból vagy segélyből képtelenség lenne ruhákat, játékot vagy kisgépeket venni.” Az Adománytaxi működését még pár napig az „Új Nap – Új Remények” nevű közösségi adománygyűjtő esemény keretében is támogathatjátok. Tamás 500 000 Ft-ot szeretne összegyűjteni az alapítvány számára, cserébe minden 1000 Ft után 1 kg szemetet szed majd össze a Duna partról, a vállalása által a rászorulókat és a környezetet egyszerre tehermentesíthetjük egy kicsit.

Swappis ReFashion

A Swappis (ejtsd: Szvoppisz) a ruhák fenntartható újrahasználatát segítő startup vállalkozás. A megunt vagy sosem használt, jó állapotú ruhákért és kiegészítőkért cserébe pontokat gyűjthetünk, amiket levásárolhatunk a Hűvösvölgyi Szolgáltatóházban működő pop up üzletben vagy a Grundon megrendezett vásárok egyikén. Természetesen nem csak a kuponbirtokosok vásárolhatnak, az áraik pedig szándékosan pénztárcabarátok. Fritzson-Bajdor Tünde, a Swappis alapítója azt mondja, hogy még tesztelési időszakban vannak mind az üzletet, mind a begyűjtési módokat tekintve. Jelenleg konténeres gyűjtőponton, személyesen a vásárok előtt, és az üzletben adhatóak le a ruhák. A prémium minőségű, high fashion ruhadarabokért személyesen mennek el. A ruhák minőségének szempontjából is tesztidőszakban vannak, de az alapító szerint a ruhák kb. 30%-a olyan csak, ami egyáltalán nem eladható. „Azt látjuk, hogy annyira felgyorsult a fogyasztás, hogy egyre hamarabb unják meg az emberek a ruháikat és vágynak újra, így egyre több embernél állnak nagy mennyiségben használatlanul a ruhák” – meséli, majd kiegészíti azzal, hogy „nem csak a divatipar tehet erről, sokan vesznek ruhát csak egy-egy alkalomért, fotóért”. A Swappis-sal az a célja, hogy minél több embert elérve a ruhák újrahasználatára ösztönözzön és megmutassa, hogy a saját szekrényeinkben is lapulnak kincsek, mindezzel népszerűsítve a fenntartható vásárlói hozzáállást. A már helyben lévő használt ruhákat kellene felfedezni és örömünket lelni bennük, mielőtt az importhoz fordulunk. Emellett szeretné, hogy valamilyen jó ügy mellé állva további hozzáadott értéket adjanak a ruháknak. Náluk is érezteti a hatását a túltermelés (és túlvásárlás), már nehezen bírnak a beérkezett ruhamennyiséggel, így a készlet kipörgetése most a cél. A saját vásárlóikra nem jellemző viszont a túlfogyasztás, Tünde szerint nagyon tudatosan válogatnak. „Általában több ruhát adnak le az emberek, mint amennyit aztán vásárolnak, és az sem jellemző, hogy a kuponokat teljesen levásárolnák. Átgondolják, hogy szükségük van-e az adott darabra.” Örömmel tapasztalja, hogy sokan mennyire megnyílnak, amikor leadják a ruháikat, ezért a személyes kapcsolat lehetőségét nagyon fontosnak tartja. „Vannak, akikkel órákat beszélgetek a ruhák felett, sokan nagyon kötődnek a ruháikhoz és nehezen válnak meg tőlük. Nekik sokat jelent, hogy tudják hová kerülnek, és hogy valaki új ruhaként örül majd nekik.”

Bármilyen tudatosan is vásárolunk, mindig lesznek ruhák, amik már nem állnak olyan jól, vagy valamiért nem szeretnénk többé a ruhatárunkban látni. Ezek másokat még boldoggá tehetnek, mi pedig közelebb kerülhetünk a szelektálással egy átlátható, tudatosan alakított ruhatárhoz. Ebben segít az őszi kapszularuhatár kihívásunk is, csatlakozni sosem késő.