És ha mostantól nem ajándékoznánk valamit csak azért, hogy legyen valami ajándék?

alternative-christmas-tree-creative-tree-ideas-diy-alternative-christmas-tree-ideas
Karácsony. Kicsit másképp!
2018.12.14
49938564_10156164828653763_4419916437330591744_o
Állj meg egy percre!
2019.02.19
Show all
121818_financial_literacy-780x520
Kisgyerekként benyitunk a szobába, ahol a már szépen feldíszitett karácsonyfa áll (csupa pompa, színes égősorok), előbb tátott szájjal csodáljuk az üveggömböktől, tüllangyaloktól és szaloncukortól roskadozó fenyőt, de a figyelmünket néhány pillanat múlva már másvalami ragadja meg: fényes, csillogó papírba csomagolt, kisebb nagyobb (de reményeink szerint minél nagyobb) ajándékok csak arra várnak a fa alatt, hogy nekirontsunk, letépjük a meglepetést rejtő burkot, és sikítva-nevetve örüljünk legújabb szerzeményeinknek, amiket a Kisjézus (vagy Angyalka, vagy Télapó) hozott. Persze játszunk is vele még aznap (ameddig csak ébren maradhatunk!), másnap és talán még egy hétig is, utána a legtöbb játék viszont már egyre ritkábban kerül elő, újabb dolgokra kezdünk vágyni, és szép lassan elfelejtük, miért is akartuk ennyire ezt a játékot, netán azt is, hogy valamelyik polcon árválkodva várja, hogy újra felfedezzük. Hasonló emlékeid vannak a karácsonyról? Netán még mindig ebben a szellemben ünnepelsz, csak már kevesebb mesebeli körítéssel? Szeretnél változtatni? Felmerült benned, hogy legyen ezentúl a kevesebb több karácsonykor is, de nem tudod, hogyan hozakodj elő vele a családnak? Akkor a legjobb helyen jársz! Ebben a posztban megosztjuk a gondolatainkat arról, hogy érdemes csökkenteni a később felesleges kacattá váló ajándékok számát az ünnepek alatt.
 
 
A karácsony az ajándékokról (is) szól, nem? Miért vegyük el ezt az élményt?
Nagyon sokszínű a karácsony jelentéstartalma, és mindenkinek megvan a saját egyéni értelmezése is. Gondoljuk végig, amikor ajándékot veszünk valakinek, valójában miért tesszük ezt?
Mert szeretjük a másikat és ezt ki szeretnék fejezni.
Biztos, hogy csak tárgyakkal fejezhetjük ki a szeretetünket? A másik számára vajon mi az értékesebb, valami, amit egyébként ő maga is megvehetne egy boltban, vagy az időnk és a figyelmünk, amit az ünnep alkalmából nekiajándékozhatunk? Ha olyasvalakiről van szó, akit ritkábban látunk, akkor hajlamosak vagyunk karácsonykor olyan ajándékot venni neki, aminek van személyes üzenete is, ami esetleg ránk emlékeztetheti.
De gondoljunk bele: ha nem vagyunk napi kapcsolatban, valószínűleg kevésbé is vagyunk tisztában azzal, hogy épp minek tudja hasznát venni, vagy mi passzol a mostani életstílusához, ízléséhez, viszont mindkettőnknek hiányzik, hogy időt töltsünk együtt. Ha pedig valakivel gyakrabban találkozunk, netán együtt élünk, hajlamosak vagyunk elrohanni egymás mellett, egyre felszínesebben kommunikálni, vagy éppen belekényelmesedni a kapcsolatunkba (akár családi, baráti vagy párkapcsolati legyen az) - ilyenkor szintén sokkal többet ér az, ha az ünnepet arra használjuk, hogy most tényleg odafigyeljünk a másikra. Valójában ne úgy tekintsünk az ajándékmentességre, mintha valamit elvennénk az ünneptől - sokkal inkább lássuk lehetőségnek, hogy több lehessen. Hiszen minél kevesebbet stresszelünk azon, hogy mindenkinek időben beszerezzük a Tökéletes ajándékot, annál jobban tudunk koncentrálni az ünnep hangulatára, a környezetünkre és a többiekre, és annál kevésbé fáradunk el a Szentestéhez közeledve.
Ráadásul van, hogy csak “megszokásból” ajándékozunk, mert úgy érezzük, hogy így illik, esetleg nem akarjuk megsérteni a másikat, akiről tudjuk, hogy fontos gesztus az ajándék. Fontos, hogy ne mi döntsük el egyoldalúan, hogy mostantól nem lesz ajándék!
Kommunikáljunk erről és a miértekről legalább a szorosabb családi, baráti körben, és figyeljünk rá oda, hogy mások hogyan reagálnak az ötletre!
 
 

Hogyan hozzuk fel a témát?

Beszéljünk őszintén arról, hogy miért fontos nekünk, hogy ne vásároljunk ajándékot egymásnak. Ehhez meg kell tudnunk fogalmazni, hogy ez nem egyszerűen valamiféle furcsa hóbort, vagy kényszeres lemondás.
Próbáljuk meg arra felhívni a figyelmet, hogy mennyi olyan dolgot vagyunk képesek összevásárolni karácsonyra, ami valójában hamar feleslegessé válik vagy akár sosem volt az ajándékozott hasznára. Beszélhetünk a minimalizmusról is, arról, hogy ez nem valamiféle önsanyargató életmód, hanem azoknak a dolgoknak a megtalálása, amelyek tényleg örömet okoznak nekünk - de ebbe a beszélgetésbe érdemes már csak bizonyos nyitottság után belemenni. Van, akinél tabu a pénz kérdése, de ahol nyíltan beszélnek róla, azt is érdemes lehet megemlíteni, hogy nem a ránk költött összegekből érezzük a másik törődését. Valószínű, hogy nem mindenkinél érünk el sikert, különösen elsőre. Legyünk kitartóak, de csak addig menjünk el mindig, amíg a másikat nem idegesítjük a témával.
Ha valaki nagyon makacs, arra nyugodtan hagyjuk rá, és legalább egyezzetek ki egyfajta középútban (pl. alternatív és hasznos ajándékok adásában). Semmiképpen se érezze úgy valaki, hogy rákényszerítjük a véleményünket.
Persze azt se felejtsük el kommunikálni, hogy anélkül, hogy fizikailag adnánk valamit, szintén ajándékozhatunk. Lehet, hogy ha ezzel indítva könnyebben célba juttatjuk az üzenetünket. Ötleteljünk bátran közösen, hogy ki minek örülne igazából! Lehet, hogy anyukánk magától fog előállni azzal, hogy őt az tenné boldoggá, ha nem egyedül kellene a karácsonyi menüért felelnie? Nagyszüleink szívesen vennék, ha hosszabb időt töltenénk ott az ünnepek alatt, és rohanás nélkül elmesélnénk egymásnak, kivel mi történt az utóbbi időben? Unokatestvéreink szívesen elmennének velünk síelni, korcsolyázni, szánkózni, mert év közben alig találkozunk? Lehet, hogy néhány közös ötlet után már, nem is jut eszébe senkinek, hogy hiányozni fog az ajándék.
Nemrég arra kértünk Titeket, hogy osszátok meg velünk a karácsonnyal és az ajándékozással kapcsolatos szokásaitokat, kérdőívünkben pedig arra is rákérdeztük, hogy ki hogyan vezette be az “ajándékcsökkentést”. A válaszok megmutatták, hogy van, ahol ez könnyen ment, másoknál kicsit nehezebben, de olyan is volt, hogy végül egyfajta középútban egyeztek ki - ugyan ajándékoznak, de sokkal kevesebbet és sokkal tudatosabban. Megmutatunk néhány inspiráló választ:

“Egyszerre unta meg az egész család, hogy plázákba rohangálunk, és idegeskedünk. (...) jobb volt csak úgy együtt lenni, mint az ajándékozással foglalkozni.”

“Azok esetében, akiknek már nem adok ajándékot: minden évben megkérdem, hogy minek örülnének. Egyre gyakrabban az a válasz, hogy köszönjük, mindenünk megvan, inkább csak látogass meg. Ők jöttek a javaslattal.”

“Kölcsönösen beláttuk, hogy kár fölösleges dolgokkal terhelni egymást, és nagy megkönnyebbülés volt ezt kimondani.”

“Megbeszéltük. A karácsonyi rohanás, bevásárlás egyre jobban zavart minket és egyre furcsább volt "az ajándékot kell vásárolni hiszen karácsony van" kényszer. Aztán egyszer kb. 5 éve november táján elkezdtünk beszélgetni és rájöttünk, hogy akár meg is szabadulhatunk ettől és alakíthatjuk a karácsonyt úgy, ahogy nekünk jó.”

“Leginkább nehezen. De egyébként sok-sok beszélgetés kell hozzá, még így is nehéz elfogadtatni az ötletet, mivel sok ember csak azért is adni akar valami azonnali ajándékot, amit helyben ki lehet bontani.”

“Karácsonyi húzás van a szűk családban 2 éve. Ez 8 fő összesen. Mindenki csak egy embernek ad.”

“Évek óta tervezzük és idén közös programot szervezünk ajándék nélkül.”


Csak bíztatni tudunk mindenkit arra, hogy beszélgessetek erről, merjétek felhozni a témát. Rengetegen osztottátok meg velünk azt, hogy valójában a legtöbben nyitottak a változtatásra, sőt, csak valakinek mernie kell elindítani róla a közös gondolkodást.
 
 
És a gyerekek?

A felnőtteknél még viszonylag könnyen rávehetők az emberek, hogy újragondolják az karácsonyi ajándék koncepcióját, de mi a helyzet, ha gyerekek is vannak a családban? Hogyan magyarázzuk meg, ha minden osztálytárs kap ajándékot minden családtagjától, mi viszont nem szeretnénk felhalmozni?
Sok válaszolónk volt azon a véleményen, hogy a családban egy bizonyos korig (14-18 éves korig jellemzően) adnak a gyerekeknek ajándékot, esetleg a család közösen vesz valamit nekik, ez is lehet jó megoldás - itt a váltás (tavaly még kapott, idén már nem) lehet egyfajta jelzése is a “felnőtté” válásnak, így a gyerek számára is pozitív jelentéssel fog bírni. Továbbá merjük elhinni, hogy a gyerekek számára is sokkal maradandóbbak az élmény-ajándékok, mint a tárgyiak. Lepjük meg őket ilyennel, vagy legyenek olyan saját családi tradícióink karácsonykor, amiket évről évre várhatnak. Ha a családban ezt a példát mutatjuk nekik és úgy nőnek fel, hogy nem veszik őket körül felesleges tárgyak, természetes lesz számukra is ez a fajta ünneplés.
És még mi minden másban lehet minimalistább a karácsony? Ebben a posztban ezt jártuk körül!

Borítókép forrása: wtop.com
 
 
Kérjük, támogasd a Messzelátó Egyesület munkáját adományoddal, hogy még több hasonló cikket tudjunk írni és minél több helyre eljuttassuk az egyszerűségen, tudatos felelősségvállaláson alapuló szemléletmódot!